Mivel az első versem nagyon hosszúra és unalmasra sikeredett,ezért csak a másodikkal kezdem el a sort.
Most is
Szerinted mit érzek?
Próbálom elfojtani érzéseimet..
Azt mondtad, nem feltűnő,
de érzéseim heve most is feltörő.
Próbálok erős lenni,
hogy ne vegye észre senki.
Kezdem megérteni,
miért nem lehet semmi.
Már megszoktam mindent,
de barátságod is kell..
Nem tudom,miért van ez,
de nem bírom nélküled.
Talán már csak barátilag írom e sorokat,
de szívemben minden megmarad.
Csak a jóra emlékszem,
hisz veled együtt rossz nem történhet
ett.
Sajnálom,hogy beléd szerettem,
több ilyen remélem nem lesz.
Te valamiért mégis más vagy..!
De hogy miért..?
Az megfogalmazhatatlan.
Kérlek felejtsük el az eddigieket,
s kezdjünk újra mindent.
